Ázsia Neked utazási tanácsadás: az ázsiai utak szakértője – költséghatékony utazás egyénileg

Digitális nomádkodás Ázsiában, avagy működik-e a home office Baliról – 2. rész

 

Az első részt ott hagytuk abba, hogy a másodikban utasunk, Bence a digitális nomád életmódjuk során felmerülő költségeket mutatja be. Vissza is adjuk neki a szót. 

Tudom, hogy mindenkit úgyis a költségek érdekelnek, ezért alább a “kötelező” kiadásokat sorolom, két főre lebontva:

  • Repülőjegyek – 800 ezer Ft (két “nagy” és öt “helyközi” járat)
  • Szállások – 480 ezer Ft
  • Egyéb költségek – szervezés, oltások, biztosítások, stb. – 400 ezer Ft

A napi költéseket illetően viszont a tervezett keretet jóval túllépve, átlagosan majdnem 20 ezer forintot költöttünk ketten. Ugyan a kinti élet tényleg olcsóbb, mint otthon, viszont nem azért mentünk, hogy a szálláson malmozzunk. 

 

Ebben az összegben benne vannak 

  • az egész napos privát túrák: városnézésekkel (pl. Balin egyből az elején megismerkedtünk a Zsófi által ajánlott idegenvezetővel, Putuval, aki segített az akklimatizálódásban), búvárkodással, longtail hajózásokkal.
  • a motor- és autóbérlések, üzemanyagköltség, transzferek, egyéb utazások, mosoda.
  • a csoportos hajókirándulások, belépők, masszázsok, fodrász, stb.
  • a szuvenírek, ruhák és az ezek szállítására vásárolt plusz poggyász díjak.
  • az étkezések és italfogyasztások.

 

Fotó: Bojtos Gabriella

 

Az utolsó tétel aránylag a legkevesebb, viszont itt említeném meg az egyik legnagyobb kompromisszumot, amivel meg kellett barátkoznunk. A hétköznap délelőttre tervezett látnivalók után általában nem maradt időnk éttermekben, helyi piacokon enni, ezért napi szinten rendelnünk kellett az ebédet és a vacsorát, amit dobozból, munka közben fogyasztottunk. Így utólag belegondolva talán ennek is köszönhető, hogy megúsztuk Bali Belly nélkül (​​ez egy tünetegyüttes: intenzív hasmenést és hányást jelent, amely a legtöbb esetben kevesebb mint 24 óra alatt magától elmúlik – a szerkesztő), miközben az összes helyi jellegzetességet végigkóstoltuk.

 

Utópia

A napi költségeknél sokat lehetett volna spórolni: privát túrák helyett mehettünk volna mindig csoportos kirándulásokra, a nagyvárosokban tömegközlekedhettünk volna taxi helyett, és úgy ahogy van, kihagyhattuk volna a világviszonylatban is drágának számító Szingapúrt (az Universal Studios vidámparkkal együtt). Helyette felmehettünk volna még a sokadik felhőkarcolóba, koktélozhattunk volna a folyókon csónakázva. 

Mi a saját takarónk méretéhez igazítottuk a programokat, és így is bőven megkaptuk azt a napi szintű ”WOW” ingert, amiért útnak indultunk.

Az időjárást illetően nagyon nagy szerencsénk volt: Balin egyszer esett csak, Szingapúrban és Malajziában viszont minden időjós weboldal a monszunos évszaknak megfelelően nonstop esőt írt. Ennek ellenére Szingapúrban többet sütött a nap, mint esett, Malajziában és Khao Lak szigetén pedig csak délutánonként szakadt le az ég, a délelőttök felhősek-naposak voltak végig. Lehet, csak szerencsések voltunk, de pont jól jött ki, hogy minden nap már a szállásról néztük az esőt, munka közben.

 

Fotó: Bojtos Gabriella

 

Végezetül: lehet-e ilyen ütemben dolgozni?

Nekünk sikerült egy jó ritmust kialakítani, az elvégzett munka sem minőségi, sem mennyiségi hátrányt nem szenvedett el. Ugyan néhány nap kifejezetten nehezen vettük rá magunkat a korai hazaindulásra, de a legtöbb esetben 4-5 óra nézelődés után jól esett beesni a zuhany alá, majd leülni a laptop elé.

Ezzel az utazási formával rengeteg kultúrát, szokást, csodát magadba tudsz szívni, viszonylag rövid idő alatt. Viszont az tény, hogy nagyon fárasztó. Az előre elkészített útiterv – bármennyire részletes – sem ment fel a napi szintű logisztika alól: a rendelkezésre álló közlekedési eszközzel (motor, autó, taxi, hajó) megtervezni a következő napok útvonalait és időbeosztásait, belekalkulálni a bevásárlást, mosást, továbbá minden látnivalóról összeszedni a háttér-információkat… egy szóval: fárasztó.
Mégsem olyan, mint életvitelszerűen kint élni valahol. Minden napra jut egy új élmény, amelyeknek a megélésére időt és energiát kell biztosítani: Gilin reggel sznorkelezni, a naplementét már Tanah Lot-ból nézni, majd 2 óra alvás után indulni vulkánt mászni és onnan napfelkeltét nézni. Nagyon intenzív.

Ezt persze nem elrettentésül írom, hisz’ minket se tart vissza, hogy már a jövő évi utazást tervezzük. Vietnám, Kambodzsa, Fülöp-szigetek: jövünk!

 

Te magad is kipróbálnád, milyen a digitális nomád élet? Mi segítünk csökkenteni a költségeidet. Kattints ide és válaszd ki kedvenc országaidat!

About the Author