Ázsia Neked utazási tanácsadás: az ázsiai utak szakértője – költséghatékony utazás egyénileg

Digitális nomádkodás Ázsiában, avagy működik-e a home office Baliról – 1. rész

A digitális fejlődés a 2010-as évekre elért arra a pontra, hogy az online végezhető munkakörök kitörtek az iroda falai közül, és – egy erős hálózatnak köszönhetően – a világ bármely pontjáról végezhetőek. Ez maximális szabadságot kínál azoknak, akik ilyen munkakörrel rendelkeznek, és emellett imádnak utazni. E két tényező hívta létre korunk haladó életmódjának egy új típusát, a digitális nomád létet. 

Amikor megtudtuk, hogy egyik utasunk, Bence és párja, Gabriella pontosan erre készülnek hosszú utazásuk során, teljesebb képet szerettünk volna kapni (és mutatni) általuk a digitális nomád élet fogalmáról. Így megkértük Bencét, hogy ossza meg velünk gondolatait, tapasztalatait a kint töltött időszakról.

 

Shutterstock | Digitális nomád, Balin (illusztráció)

 

Az első kérdés: megvalósítható onnan, ahonnan tervezek dolgozni?

Hosszú ideje foglalkoztatott a gondolat, hogy a home office-os munka-állomásomat át tudom-e helyezni a Föld másik felére. Másképp fogalmazva: mennyire hatékonyan lehet a 8 óra munka – 8 óra pihenés utáni “szórakozás” részt városnézésre fordítani? Dolgoztam már külföldről, például síelés közben vagy éppen a tengerpartról, de most egy kicsit más jellegű utazásra gondoltam: életvitelszerűen a “Paradicsomban” élni, és onnan dolgozni magyarországi munkahelyre, és – optimális esetben – nyaralás közben megkeresni a kint elköltött pénzt.

Párommal abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egyikünk se végez helyhez kötött munkát, így csak némi elszántságra és – persze – tőkére volt szükségünk, hogy elinduljunk a rég áhított Délkelet-Ázsia irányába, megcélozva elsősorban Thaiföldet és Balit. A legfontosabb szempont a munka volt: nem akartunk két hónapnyi szabadságot kivenni, ezért a munkaidő köré kellett tervezni az utazást. Az időeltolódás arrafelé +6 óra, ami azt jelenti, hogy ha délután 14:00-kor érünk haza, akkor magyar idő szerint reggel 8-tól le tudunk dolgozni 8 órát. Napi egy délelőttel persze a városnézés is lassabban halad, ezért legalább két hónapra szerettünk volna menni.

 

Ha digitális nomádnak állsz, akkor is számíthatsz az Ázsia Neked-re!

Ezekkel a peremfeltételekkel kerestük meg Zsófit az Ázsia Neked csapatából, aki gyorsan előállt egy szuper tervvel. Némi finomítást követően június elején megvettük a repülőjegyeket. Október eleji indulást céloztunk meg: egy hónap Balin és egy Thaiföldön, mindkét helyen 5 különböző városban megszállva. A két úti cél között pedig egy-egy hét Szingapúr és Kuala Lumpur szerepelt még a tervünkben.

 

Fotó: Bojtos Gabriella

 

Az időnk volt a legértékesebb, így az utazással töltött idő minimalizálására Zsófi csoportosította a látnivalókat és az azok közelében található szállásokat. Hétköznapokon városnézés, majd munka, hétvégékre és ünnepnapokra pedig egész napos programokat szerveztünk. (Érdekesség: a kétnapos programoknál sokszor egyszerűbb és olcsóbb volt a meglévő szállásunktól pár órányira kivenni egy szobát egy éjszakára, mint oda-vissza utazgatni.)

Apropó szállás: nem voltak nagy igényeink, így ahol lehetett, egyszerű homestay-ekben (a turizmus azon fajtája, amikor a turista egy helyi családnál bérel szobát – a szerkesztő) szálltunk meg. Klíma mindenhol volt, de asztal nem, így sok esetben ágyban ülve, vagy coworking irodából dolgoztunk.

 

Fotó: Bojtos Gabriella

Mi az a 4 eszköz, ami elengedhetetlen?

Amennyire tudtunk, erre előzetesen felkészültünk. Vittünk 

  1. elosztókat, 
  2. fülhallgatókat, 
  3. egérpadot, 
  4. hordozható monitort. 

Sajnos a wifi nem minden szállásnál volt elég a munkához, ezért gyakran mobilnetről kellett dolgoznunk.

Amin viszont nem akartunk spórolni, azok az élmények: megpróbáltunk mindent kisajtolni az utazásból. Tudom, hogy úgyis mindenkit a költségek érdekelnek, ezért a beszámolóm második részében részletesebben is megosztom, nálunk milyen tételek jöttek szóba.

 

A “Digitális nomádkodás Ázsiában, avagy működik-e a home office Baliról” beszámoló blog cikkünk második része itt olvasható.

About the Author