Sokkoló élmény: napszemcsis mumifikált szerzetes Thaiföld turista paradicsomában
Napszemcsis mumifikált szerzetes egy turista paradicsomban – ez komoly? Igen. Koh Samui szigetén a Wat Khunaram templom felejthetetlen élményt biztosít, ha lelkileg terhelhetőnek érzed magad.
Thaiföld egykor mezőgazdaságra és halászatra épülő szigetén, Koh Samuin manapság már a turizmus a húzóágazat. Itt az egyik kiemelt látnivaló a Wat Khunaram templom, és azon belül is napszemcsis mumifikált szerzetes.
Luang Pho Daeng földi maradványait a ‘70-es években bekövetkezett halála óta egy üvegvitrinben lehet megtekinteni – olvasható az index cikkében.
A szerzetes saját magát mumifikálta, amelynek folyamatát már jóval a halála előtt ismertette köreiben. Ennek pontos lépéseit nem dokumentálták, de más szerzetesek által fennmaradt leírások alapján következtethetünk Pho Daeng módszerére.
Hogyan mumifikálhatja valaki saját magát?
Az első lépések hasonlítanak a klasszikus fogyókúráéhoz, ugyanis szinte semmit nem lehet enni, ugyanakkor sokat kell mozogni. Ez utóbbit akár ezer napon át. Önmumifikálás esetén csak dióféléket, magvakat és meghatározott gyümölcsöket lehet fogyasztani. Majd jöhetnek a különféle gyökerek, fakérgek, és néhány gyümölcs is maradhat az étrendben. Ennek a szakasznak a végén elkezdik az urushi (lakkszömörce) nedvéből készült főzet fogyasztását. Ezt ősidők óta főként edények fényezésére, lakkozására használják, ugyanakkor van itt még egy fontos szempont: a főzet közepesen mérgező és hányásra készteti fogyasztóját. A teljes kiszáradása mellett elkezdődik a test tartósítása, még a szerzetes életében. A fázis végére a szerzetes már csont és bőr – úgy néz ki, mint egy múmia, csak még él.
A folyamat utolsó lépéseként a szerzetes egy akkora kősírba mászik, ahol még pont elfér lótuszülésben. Itt a haláláig meditált, amiről a fentiek egy beépített csengő segítségével győződhettek meg. Amíg élt, addig naponta megszólaltatta, de ha napokig nem érkezett jelzés, tudták, hogy elhunyt, és ekkor a szellőzést eltakarták, a szerzetest pedig újabb ezer napra teljes lezárták.
Luang Pho Daeng
1894 körül született, és már a húszas éveiben szerzetesnek állt. Néhány hónap után azonban meggondolta magát, és másik utat választott: családot alapított, sikeres vállalkozóvá vált. A szerzetesi tapasztalatok azonban mély benyomást tettek rá, a II. világháború alatt karitatív tevékenységet végzett: pénzt, ruhát és gyógyszereket adományozott rászorulóknak. A háború vége felé, 1944 körül (50 éves korában) úgy érezte, visszatér a szerzetesi világba. Ezt családja teljes támogatása mellett tette.
Különösen a vipassana meditációban mélyült el. Ennek lényege, hogy az illető a saját életét úgy látja, ahogy az valójában van, és nem úgy, ahogy látni szeretné. Képes volt arra, hogy 15 napon keresztül egyhuzamban, mozdulatlanul meditáljon – evés és ivás nélkül.
Honnan jött a napszemüveg ötlete?
Majd’ három évtizeddel a halálát követően Pho Daeng testét röntgen vizsgálat alá vetették. Kiderült, hogy az agya mellett a belső szervei is megmaradtak, bár a vízveszteségtől egy kicsit összementek. Egyedül a szemei nem maradtak meg, ugyanis azok a halála után belesüllyedtek a koponyába – ettől jobban nem fogunk belemenni a részletekbe.
Mindenesetre szerzetesünk számára sikerült időtálló dizájnt választani, ami miatt elsőre poénnak is tűnhet ez a történet, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ez egy szent hely, és tisztelettel kell viselkedni, ha ellátogatsz ide.